Karakter jellemzői

Név: Uthred Martal
Kor: 23 év
Faj: Ember
Nem: Hím
Hovatartozás: Ceunnoni lakos
Rang: Nemes
Kinézet: Tejfehér hosszú haja, rögtön eszedbe juttatja a régi mesék hős lovagjait, kiállása is megfelelő hozzá a maga száznyolcvan centiméterével. Kék bársony ruhája egyből szembe ötlik, miközben hideg topáz szemei úgy cikáznak akár szikrák a kovácsnál. Egyszerű lovaglócsizmája elég magas, hogy fenntartsa az utca mocskán, bár kisebb folyókon is átkelhetne vele száraz lábon. Külön számára kiegyensúlyozott másfél kezes kardja, hátán található díszes hüvelyében. Nemeshez illően csataviselete otthon lóg a kiképzőterem falán. Tetoválásait elfedi ruhája, bár száműznék is a sok farkast mintázó miatt, ám sebhelyeit büszkén viseli. Egyetlen jelképe ami látható nyakában lógó farkas fej, tiszta ezüstből kiöntve. Ez a család jelképe is egyben
Személyiség: Társaságkedvelő, ám a csöndet is pártolja, viselkedése majd teljes mértékben függ partnereitől, elvégre egy nemes tud uralkodni magán.
Ha valaki közelebbről is megismeri, olyannak láthatja mint egy farkast, aki falkájába tartozik azt megvédi, ezen kívül csak ha lelkiismerete diktálja, akkor cselekszik, vagy ha ő szeretne valamit.

Előtörténet

A Martal család, sokaknak mosoly kúszik arcára ha hallják a nevet, ám találhatóak olyanok is akik vicsorítanak és karmolászni kezdenek és még a farkasok is tisztelhetik, tudhatják a nevet. Ez az a család, amely egyik legrégebbre vissza tudja vezetni családfáját. Vannak bizonyos történetek is, hogy mik voltak őseik, bár ez már annyira távoli számukra, hogy elképzelni sem tudják. Elsők voltak Ceunnon építésénél, így most a királynő kegyeltjei, haditanácsában is megtalálhatóak, valamint diplomáciai megbízásokat is szoktak kapni. Hősünk ebbe a családba született bele. Apja kitanította a csata művészetére, de mint művelt ember írni olvasni is tud.

Fiatalkorában élvezte a (kis)nemesi életét, azt hogy a cselédek ugrálnak minden szavára, hogy a dámák szeretik kinézete miatt, no meg hogy szociális érzéke sem utolsó. Hamar megtanulta a betűvetést, onnantól az kötötte le minden idejét. Apja félt, hogy pap válik fiából, ám csupán untatta környezete. Körülbelül tíz éves korára olvasta el az összes könyvet, amelyet fellelt, de nagy szenvedélye maradt az olvasás. Ekkortájt tanulhatta meg a kézitusa formáit és fogásait, amelyet gyakorolt az utcagyerekeken. Ezzel tovább tanította őket, tizenkét utcagyerek barátja közül ma már mind a Martal családnál szolgál - avagy szolgált - , különféle beosztásokban, de a barátság köteléke még mindig erős hősünk és sihederkori suhancai között. Tizennégy éves lehetett, amikorra beleunt az utcák bűzös mocskába, és kietlenségébe. Ekkor vitte el apja az első báljára. A királynő is hivatalos lett volna az eseményre, ám nem tudott eljönni szerencsére. Ugyanis hősünk első bálján megkapta első visszautasítását egy hölgytől. Elképzelhetjük a szituációt, az ember akinek eddig minden sikerült tizennégy életévével a világ császárának hiszi magát, aztán rájön hogy nem. Elég is annyi hogy elkezdett káromkodni, aztán apja a másik szobába úgy földig verte, hogy két napig nem tudta elhagyni a baráti kúriát. Ez megtaníttatta vele, hogy uralkodnia kell magán, nem is apjára volt dühös, hanem az életre, amely odaadta neki ezt a rágós és keserű cubákot. A bálok estélyek és lakomák világa fogta meg végül hősünket, ahol megtanult dalolni, és táncolni, - persze otthoni gyakorlás és tanárok segítségével - udvarolni és háborúzni. Mert hogy tizennyolc éves korában apja hűbéreseit megrohanták a Vérbosszú klán tagjai. Itt tanulta meg ebben a rövid hadjáratban, hogy hogy is kell gyilkolni, méghozzá akkora farkast mint ő maga vagy nagyobbat. Előtte is jártak vadászni és volt hogy banditákat fogtak el, de ez volt a beavatása. Lapockájára annyi farkast varratott fel, ahányat saját kezűleg ölt meg, így díszíti három, fél ökölnyi farkasfej hősünket. Ezen kívül rengeted vadászatot és szép emléket örökített meg magának, szinte vászonnak tekinti testét.
Huszon harmadik életévét taposva már férfivá érve, éli még mindig a bálok és intrikák világát. Apja kései gyereke ő, már megélte a negyvenedik telét is mindkét szülője, de szerencsére még jó állapotban van testük és szellemük. Két bátyja rivalizál az örökségért, de őt ez valahogy nem foglalkoztatja, apja őt is belevette a végrendeletébe. Halála után kap egy lovat, egy szütyőt teli kristállyal, a páncéljait, és egy valamit a házból. Így tengeti mindennapjait sáros utcákon, előkelő fehér kúriákban, és füstös fogadókban, fehér hajú nemesünk. Gyakran jár az Arany Tölgy mögé, ahol általában viadalokat rendeznek. De ő nem fogadni megy, hanem nyerni. Ugyanis egy a harcosok közül, itt csak Lótuszként ismerik nevét a gyors keze, és állandó gyakorlása miatt. A tolvajklánok, és orgazdák próbálnak jó kapcsolatot ápolni vele, elvégre aki valaki, az tudja, hogy ő a Martal család egy sarja, és nem csak az ő keze halálos. Nem játszik személyes igazságosztót, avagy bérgyilkost, csupán azt teszi amit ő maga szeret, avagy akar. Ha ringbe lép, leveti származását és csak fegyvere igaza létezik számára. Ezekre a külön alkalmakra kialakított bőrpáncélja van.

Sajnálom, hogy ennyit késlekedtünk az ellenőrzéseddel! Elég sok, mostanában a Staff dolga.

Nos hát, elég érdekes volt számomra ez a kis történetecske.
Kicsit furcsállom, hogy nemest szeretnél indítani, ráadásul, aki öli a farkasokat. Én azért még is csak ELFOGADOM az előtörténetedet.
Készítsd el a Naplódat és a karakterlapodat. Utóbbit a profilodban kell.
De mindenek előtt, írd át a felhasználónevedet a karaktered nevére és keress magadnak egy avatár képet!

Remélem ez a várakozás nem szegte el a kedved a játéktól! De ha még is, várunk vissza!